Végre nem soká láthatjuk a kisfiúnkat,egyre gyorsabban teltek a napok,hetek,sorban mindíg valami vizsgálat következett,hol védőnőhöz kellett menni,hol máshova.Az egész eltelt idő alatt a legrosszabb talán az volt,hogy állandóan menni kellett valahova.Imádtam ahogy mocorgott a pocakomban.
32 hetesen jött az utolsó kötelező ultrahang.
Itt is oké volt minden,bár mivel nem volt nagy pocakom,így a doki is mondta nem lesz nagy a babánk,max.3kg ennél nagyobbat nem tud kihordani a méhem,mert kicsi.
32 hetes
Sokat görcsölt a pocakom,így az orvos javaslatára befeküdtem a kórházba két napra.Kaptam tüdőérlelő injekciót,hogy minden rendben legyen,ha hamarabb jönne a kicsi.
A kórházban hihetetlenül lassan telt az idő,irígy voltam a többi kismamára akik már babázhattak,és a párom is nagyon hiányzott.
Végre hazamehettem,aztán kezdődött a heti nst-re járkálás,ahol a második vizsgálaton magasnak ítélték a pici szívhangját,ami folyamatosan 180 volt,nagyon megijedtem,mondtam hiszen folyamatosan mocorgott,nyomtam is a gombot állandóan,de nem mondtak semmit,ezt nem a saját orvosom végezte.Annyit mondtak menjek az orvosomhoz azonnal,még szerencse az nap rendelt a dokim.
Ő megnyugtetott,hogy minden rendben van,de a megnyugtatásunkra ismét feküdjek be a kórházba,ahol minden nap reggel és este nézik nst-n a pici szívhangját.Kész voltam teljesen,azt hittem sose lesz már ennek vége,már úgy akartam menni a kórházba hogy szülünk,de megint keserves lassú 3 nap volt odabennt.Minden jó volt,hazamehettem.
De nem sok időt töltöttem otthon,egy hét múlva kiakart bújni a kicsi.......
Utolsó kommentek