Kornél és Mi!

Kedden eljött az oltás napja,én úgy féltem tőle,sajnáltam a drágámat is,mi vár rá.

Reggel mosolygósan,vidáman ébredt,nagyon édes volt,és szopi után szépen be is aludt,délig még egyszer kelt enni.Utána elkezdődött a készülődés.Gyorsan összekaptam magam,majd a gyereket is és indultunk is.Elsőnek értünk a védőnőkhöz,így hamar meg volt a mérlegelés,de a doktornőre várni kellett fél órát.

Kornél el is aludt.Amikor megjött a doktornő,elsőként mehettünk be,persze Kornél továbbra is aludt,szegényt a szuri ébresztette fel,úgy sajnáltam,de hősiesen  viselte,csak egy picit sírt,és mind a két lábába kapott.

Egész úton nagyon nyugodt volt,itthon evett és szépen aludt,szinte estig,bágyadt volt,de szerintem a lázkúptól amit adtam neki,hogy elkerüljük a lázat.Nem is volt neki másnap reggel se,de a déli etetéskor vettem észre,hogy tüzel a homloka,38 fokos láza lett,megint kapott fél kúpot,és szerencsére lement tőle és azóta sincs.Tegnap megjelent a védőnő is,meg is jegyeztem neki,azt hittem már elfelejtett minket,mert már 3 hete nem jött,addig meg minden héten.Megkaptuk a következő oltásra az időpontot,ami júli 7-én esedékes.És kérdeztem a fogzásról is,mert Kornél nagyon nyáladzik,és hát elkezdődött a fogzás,elég hamar,de a védőnő szerint nem biztos hogy már ki is fog bújni,csak elkezdődött,lehet ettől függetlenül később is,természetes a nyáladzás egy 2 hós babánál.

Más...amire büszke vagyok,hogy két napja magától elalszik a kiságyba este,nagyon örülök,mert eddig kézben altatás volt.Hihetetlen ahogy napról-napra változik és nő rohamosan.Teljesen más már,tud több ideig is nyugton lenni,fedezi fel a körülötte levő dolgokat,és sokat nevetgél.....

....és mostmár kezdem blogomat a mai nappal folytatva,igaz eddig nagyon sok minden történt,amit elég hosszú lenne leírni!

Ma lettünk 2 hónaposak.Reggel keltünk,készítettem a páromnak az ebédjét a munkába,közben kornél a babahordozóból figyelt,és gagyogott.Ilyenkor olyan édes,már egyre több mindent gagyog.

Apuci elment dolgozni,mi mentünk pelusozni,majd reggelizni.

Jóllaktunk,majd együtt a kicsivel lefeküdtünk a nappaliba szundizni.Amikor elaludt Kornél,kimásztam mellőle,de nem sokkal később észre vette,nem vagyok ott,felsírt.

Újra dajkálás következett.Ismét bealudt,így tudtam végezni a dolgomat,mosogattam,stb.majd növényeket ültettem.Eldelt a délelőtt,és a koradélután,közben persze megvolt az ebéd is.Kornél most is alszik,jó kisfiú.

Három nap után hazamehettünk a kórházból,de egy picit besárgult Kornél,de ennyivel még hazaengedték.

Itthon párom szép rendet tartott amíg nem voltunk itthon,olyan furcsa volt hazatérni a picivel,aki nem rég még a pocimban volt.Csak néztünk,néztük,el sem hittük,hogy már itt van.

A hetek gyorsan teltek,én meg aggódó anyukává váltam.Az első hetekben az éjjelünk szörnyű volt,sírt Kornél,mi meg nem tudtuk mi a baja,én meg vele együtt sírtam.Nappalok jól teltek,evett és aludt a drágám.

Hasfájósak is lettünk,na az maga a pokol,látni ahogy a kisbabád szenved.Nagyon sok szert kipróbáltunk,de egyik sem hozta a legjobb eredményt.Későbbiekben a hasfájás alább hagyott,csak ritkán fordult elő.....

Végre nem soká láthatjuk a kisfiúnkat,egyre gyorsabban teltek a napok,hetek,sorban mindíg valami vizsgálat következett,hol védőnőhöz kellett menni,hol máshova.Az egész eltelt idő alatt a legrosszabb talán az volt,hogy állandóan menni kellett valahova.Imádtam ahogy mocorgott a pocakomban.

32 hetesen jött az utolsó kötelező ultrahang.

Itt is oké volt minden,bár mivel nem volt nagy pocakom,így a doki is mondta nem lesz nagy a babánk,max.3kg ennél nagyobbat nem tud kihordani a méhem,mert kicsi.32 hetes

Sokat görcsölt a pocakom,így az orvos javaslatára befeküdtem a kórházba két napra.Kaptam tüdőérlelő injekciót,hogy minden rendben legyen,ha hamarabb jönne a kicsi.

A kórházban hihetetlenül lassan telt az idő,irígy voltam a többi kismamára akik már babázhattak,és a párom is nagyon hiányzott.

Végre hazamehettem,aztán kezdődött a heti nst-re járkálás,ahol a második vizsgálaton magasnak ítélték a pici szívhangját,ami folyamatosan 180 volt,nagyon megijedtem,mondtam hiszen folyamatosan mocorgott,nyomtam is a gombot állandóan,de nem mondtak semmit,ezt nem a saját orvosom végezte.Annyit mondtak menjek az orvosomhoz azonnal,még szerencse az nap rendelt a dokim.

Ő megnyugtetott,hogy minden rendben van,de a megnyugtatásunkra ismét feküdjek be a kórházba,ahol minden nap reggel és este nézik nst-n a pici szívhangját.Kész voltam teljesen,azt hittem sose lesz már ennek vége,már úgy akartam menni a kórházba hogy szülünk,de megint keserves lassú 3 nap volt odabennt.Minden jó volt,hazamehettem.

De nem sok időt töltöttem otthon,egy hét múlva kiakart bújni a kicsi.......

A tesztet tartottam a kezemben,le se tettem,csak bámultam eész délután,nem csak a szemem káprázik e,de a csík ott volt nem tűnt el!

Egyedül voltam otthon szabin,és épp unatkoztam és rátaláltam az nlc-n egy topikra,a címe 2009 áprilisi babák,csatlakoztam hozzájuk 2008.08.05-én,és hihetetlen jó kis csapat gyűlt össze,Imádom a lányokat!

Augusztus 14-én mentem először a dokibához,aki megvizsgált és megerősítette a hírt a csodáról

4+3-nak mondott és6*6mm-es petezsák látszódott! :)

Mostmár elhittem,babánk lesz!!!!

Nos,nem is tudom hol kezdjem,mert még nem írtam blogot soha.

Kezdem talán az elején,hisz nagyon le vagyok maradva.Már nagyon rég vágytam egy kisbabára,párommal 9 éve vagyunk együtt és már épp itt volt az ideje a gyermeknek.Elhatároztuk,nem teszünk ellene semmit,ha akar jön,ha nem hát nem.De én viszont nagyon akartam,vágytam rá,görcsöltem minden hónapban,bár tudtam nem szabad ennyire akarni.Így pár hónapot váratott magára a baba,pedig annyi tesztet is ellőttem,hogy rajtam meggazdagodott volna a gyógyszertár!Ekkor elhatároztam a sok negatív tesztek után,hogy nem érdekel a gyerek,nekünk úgysem lehet,és lám csodák-csodájára SIKERÜLT!!!

Nem éreztem semmit,még a menses előtt voltam,ami szerencsére nem jött,csak a hasam fájdogált,és a hőm 37 fok felett volt,mentem tesztet venni,amit azonnal meg is csináltam,bár délután volt,de egyből 2 csíkos lett,szinte azonnal !bizonyíték

Hihetetlen boldogságot éreztem,de egyben meg is ilyedtem,mondtam magamnak ;Aliz hülye vagy?Itt van amit akartál és félsz?;Szinte remegtem,de ez a boldogságtól volt.

Nem is értem miért,de először anyum hívtam fel,és csak aztán a páromat,nagyon örültek,és velem együtt fel sem fogták,hogy egy új élet növekszik a pocakomban........